Pete László Miklós versei

Mi az, ami…

Mi az, ami…

Folyton fejlődik, bővül évről évre,

Bábel tornyaként növekszik az égre,

Aztán csak vége,

Úgy tűnik el,

Hogy nem marad pora,

És kiderül, hogy nem is volt soha?

 

Mi az, ami…

Gyermekkorunkban volt, s terjeszkedett,

Aztán egy napon végleg odalett,

Vagy talán megint újjászületett?

 

Mi az, ami…

Azt hiszi, hogy az élet neki él,

Mindent magával, s önmagára mér,

Az élet tőle függ ezer okon,

Istent is ő oktatta egykoron,

Aztán…

Kipukkad, mint a luftballon…

 

Mi az, ami…

Rajta kívül minden elmebeteg,

Csak összeesküvés-elméletek

Láthatnak mást, vagy másnak a világot,

Aki nem hisz: elmebeteg vagy vádlott,

Regnál,

Idéz,

Megszab,

Tanácsot ad,

Halált okoz, vagy sorsot válogat,

Azt hiszi, egyedül rá van igény,

Pedig halandóbb, mint a vak remény.

 

Mi az, ami…

Más álnevet hord, mint rég,

Van még,

Talán lesz is még,

Bár egy darab jég,

Trónol, mint az ég,

Nem harc,

Sarc,

Csupa kóc,

Mint vadóc bohóc,

Beszélő lábos, a bábos,

Marionettjei röfögnek,

Képernyőről

A képünkbe röhögnek.

 

Mi az, ami…

Ha egyszer véget ér,

Hiánya

Jövőt ér?

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!