Pete László Miklós versei

Hogyan újul meg a Líra?

Hogyan újul meg a Líra?
Mint elvarázsolt kabát?
Esetleg “modern szellemben”
Felszámolja – önmagát?

Nem hiszem…
A Líra nem öngyilkosjelölt
Rímfaragók
Rossz, posztmodern
Disznóölő kése,
A Líra az Emberiség
Örök szívverése…

Álköltészet van
Címért,
Díjakért
A Líra – felelős az Emberért.

Hogyan újul meg a Líra?
Tán doktrínák nyomán?
A jó, engedelmes papír
Fut a nyomda után?

Nem hiszem…
A Líra nem hivatal függvénye,
Nem hatalom kénye;
Nem titulus ragyog benne,
Hanem
Lélek fénye.

Magyarázhatja ám a kuvikot
Saskeselyűnek akárhány torok,
Szegény madár továbbra is
Huhog.

Hogyan újul meg a Líra?
“Felülről” talán?
Új dohos ránc húzódik
A kánon hajlatán?

Nem hiszem…
Közönséges profán okoskodás,
Mint kiszáradt fán tavalyi dió,
Merőben eltérő dimenzió…

Míg Élet van,
Míg emberszív dobog,
Lesznek
Szerelmek,
Vágyak,
Ritmusok.

A Lírában zendül
A Lélek húrja,
Míg Élet van,
Újul a Líra,
Mindig,
Mindig
Újra..

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!