Az eső rojtosra áztat
Elveket,
Meg terveket;
Sohasem Isten az, aki
Jobb jövővel hiteget.
Egyre hull a híg latyakba
Doktrínákkal vert jövő,
Nem caplathat át a sáron
Más,
Csupán a friss erő.
Októberi szürke égből
Egyre hull az áradat,
Pesszimizmussal töltené
A reménység-kádakat.
Az eső rojtosra áztat
Pomádés nemhiteket;
Vén szenilis szkepsziseket
Naponta sárba temet.
Pacallá ázik az ördög,
A vén zsákmányra leső,
Nem hiszi el, hogy valaha
Még elállhat az eső.