Pete László Miklós versei

Család, Munka, Szerelem; Ez a három kell nekem! Az Idő bárhogy suhan, Életemnek célja van. Szerelem, Munka, Család; Erre épül a világ. Család, Munka, Szerelem; Ez adja az életem.  ... Tovább »

Hogy mi lesz a világunkban, Háború, vagy Béke? Nem Isten, hanem mi vagyunk Felelősek érte. Hogy lehet-e majd valaha Emberibb jövendő, Szabad akaratunkon áll, Miénk a teendő… Megtaláljuk-e vajon a Jövő útját máris? Vagy zsarnokságba húz minket Globál-liberális? Isten által vagyunk Itt van Bennünk És Felettünk; De amit nekünk kell tennünk, Nem teszi helyettünk.... Tovább »

A félelmek láthatárát Felhő övezi, Gyülekeznek jövendő Tél Előőrsei. Vén közömbös fagyseregek, Nyegle viharok, Várják, hogy a teremtőjük Majd értük kopog. Létroppantó katasztrófák Végtelen sora; Vagy jönnek, vagy nem is kelnek Életre soha. A félelmek láthatárán Sunyi tél-bohóc, Pillantására vár számos Jövő-martalóc Rettenetes téli napok Sora toporog, Rossz, buta, szadista végzet Foga csikorog. Sok mogorva… Tovább »

Helytállás a profán létben; Sosem kolompol az Érdem. Profán hősök – ünnep-lények; Hétköznapokban a lényeg. Lét falára faggyút kentek A fordított értékrendek. Helytállás a profán létben; Félig Földön, Félig Égben…... Tovább »

Mi az, ami… Folyton fejlődik, bővül évről évre, Bábel tornyaként növekszik az égre, Aztán csak vége, Úgy tűnik el, Hogy nem marad pora, És kiderül, hogy nem is volt soha?   Mi az, ami… Gyermekkorunkban volt, s terjeszkedett, Aztán egy napon végleg odalett, Vagy talán megint újjászületett?   Mi az, ami… Azt hiszi, hogy az… Tovább »

Fújnak a Cohn Bendit-szelek, A vén hajó remeg, S a láthatáron trónol – A Rettenet… Jogok meg kötelességek Rossz dogmákká fagynak, Profán agymenések Szentelvizet kapnak, Közönséges erőszaknak “Jogvédői” vannak… Európa, Európa… Rossz doktrínáid szemétdombra vetnek, Felsejlenek távoli partjai Valami abszurd, Gonosz rettenetnek…... Tovább »

Októberi hulló falevél.. Minden Jövő Előbb A Múltban Él. A vastag, friss avarszőnyeg kopog, Félénk, Rossz álmú Jövő Nyomorog. Belepi lábnyomainkat az Ősz; Emlékeink: Megannyi Fürge Őz… Októberi hulló falevél… Az ember sose Önmagának Él…  ... Tovább »

Ha az Idő érne, Az ember nem félne; Végzet-szabta történelem Elkotródna félre. Ha Jövő kerülne, Elibénk terülne, A Múltat is elhívhatnánk Gyönyörködni benne. Szelíd jelen lenne, Tenyerünkből enne, Betölthetné lelkünket az Öröklét szerelme.  ... Tovább »

Hogyan újul meg a Líra? Mint elvarázsolt kabát? Esetleg “modern szellemben” Felszámolja – önmagát? Nem hiszem… A Líra nem öngyilkosjelölt Rímfaragók Rossz, posztmodern Disznóölő kése, A Líra az Emberiség Örök szívverése… Álköltészet van Címért, Díjakért A Líra – felelős az Emberért. Hogyan újul meg a Líra? Tán doktrínák nyomán? A jó, engedelmes papír Fut a… Tovább »

Új esztendő, friss remények, Ezer gyertya ég, Könnyű, boldog évünk legyen, Adja meg az Ég!   Ismét nevet vált az Idő, Él a babona, Legyen végre öröm, legyen Igazi csoda.   Új évet ad most az Isten, Új teret nekünk, Ha újra reménykedhetünk, Tovább élhetünk.   Új esztendő, a kedélyre Új remény kerül, Ami tavaly… Tovább »