Pete László Miklós versei

Túl az időnKis kunyhóban,Isten ráncos öreg mécse ég,Kékesfeketén ásít az űrbe ottAz Ég… Minden időElmúlóban;Halott-fehér anyag-hóban…Minden idő elmúlóban… Messzi Múltban,Köd-jövőben;Bölcsőben –Vagy temetőben… Túl az IdőnKis kunyhóbanBorozgat a vén Történelem,Elszalasztott alkalmakról fecsegSzüntelen. Túl az Időn,Túl a téren,Túl minden rekedt miérten…Éjfekete jegenyefa áll,Törzse alattDúdolgatA közönyös halál… Átdalol sok ezer éjszakát…Egyre többször,Egyre többször HalljukA dalát… Túl az Időn… Tovább »

Öltönyt öltött Június, Vizsgára vonul, Mire napja végére ér, Fáradt cudarul.   Vizsga-bürokrácia; Nyakkendős manír – Halmokban a kitöltendő Sok marha papír.   Fontoskodó butaság Tűsarka kopog; Űrlapokban fulladoznak A hétköznapok.   Öltönyben fut Június Önmaga után, Kotlik tengernyi verejték Tételek hadán.... Tovább »

Fáradt napon, késő este Tompa ég halálra lesne… Homály gyűlik kopasz hegyen, A hallgatás – istentelen. Hideg sötét árnyak alatt Múlttá válik a Pillanat. Remény Születést keresne… Fáradt napon, késő este…... Tovább »

Könnyhullató őszi napon Sáros lesz a beton-vadon. Jövő sarjad remény-magon, Caplat a vén Idő – vakon. Fáj az ősz valahol nagyon – Könnyhullató őszi napon… Könnyhullató őszi napon, Könnyhullató őszi napon… Könnyhullató őszi napon Jelen kopog az ablakon. Holt szükségszerűség oson Virtuális kultúr-nyomon. Nemhit térdel jövő fagyon; Könnyhullató őszi napon. Könnyhullató őszi napon, Könnyhullató őszi… Tovább »

Ősz király trónjára lép, Int a fellegeknek, A siheder szellőhadak Széllé cseperednek. Roppant felhőseregek Ősz-parancsra várnak, Emlékét is eláztatják A néhai Nyárnak. Hidegen táncol a köd Friss hajnali égen, Sárgulnak a falevelek Lehullani készen. Ősz király trónjára lép, Vihognak az árnyak, A vén Idő megint újra Parttalanná válhat. Média méregcumin Tengődnek a sarjak, Globális hazugságokról… Tovább »

Világ-zsarnok hitetlenség Hitért könyörög; Nem az a Szent, ami drága, Csak, ami Örök. Globális irányítással Nyílik a verem, Halott pénz szolgálatában Élet nem terem. Polkorrekt halandzsa helyett: Lelkiismeret, Isten bennünket sohasem Profitért szeret. Világ-zsarnok hitetlenség – Globál-kapanyél, Ami jó érzéssel lehet, Azzal visszaél.... Tovább »

Akkor is ilyen nehéz idők jártak, Mérges hangyabolynak tűnt a világ, Bajok rohangáltak a piacon, Operett Mars-istenkék hetvenkedtek, S a munkanapok sisteregve teltek. Munka után, Csak szűk családi körben Igent mondtunk egy csöndes délutánon… Sok kört futott azóta az Idő, Emlékek tükréből ragyog elő Az egykor félszegen ejtett Igen. Igen, Igen, Igen… Rád évtizedek után… Tovább »

Ősz-futamok halkan járnak, Hűlt mosolyok kővé válnak. A Nyarat követve, sután, Bánat marad a Múlt után. Bús, fonnyadt, sokszínű ország; Az Ősz – örök múlandóság. Ősz-dallamok, tengermélyek, Kékek a múló emlékek. Ezüstös Idő-korona Búval, bánattal kirakva. Ősszel minden jövő fanyar; Tudjuk – mégis bizonytalan. Ősz-hegedű halk zenéje Készít fel a hosszú télre. Ősz-futamok halkan járnak,… Tovább »

Gyülekező fellegek; Az Ősz Téllel fenyeget. Globálhárpia-sereg Műanyag könnye pereg. Az Életet akarom; A Boldogság – hatalom. Gyülekező fellegek; Ónos jövő csepereg…... Tovább »

Tudod, hogy nem adom fel, Istenem… Fogam szívom, Csóválom a fejem, De ameddig csak kell, tartom magam. Neked kell szólnod, Hogyha vége van… Olyan világban élek, ahol éppen Semmibe szakadnak a távlatok… Az ész makog, Tompul az érzelem, És a fülhallgatós, vén Lucifer Bébiszitterként őrzi a világot, Fel ne ébredjen az emberiség… Férj vagyok és… Tovább »