Nap nap után jön az este, a vén Hold kuncog az égen;
Új évgyűrűk a fán, egyik a másik után…
Mint szalagok, tekerednek az emberlétre az évek;
Csak telnek szaporán, egyik a másik után.
Lassan öregszünk, változik át a tükörben az arcunk;
Vénül a szürke jelen, s minden múlt – fiatal.