Könnyhullató őszi napon
Sáros lesz a beton-vadon.
Jövő sarjad remény-magon,
Caplat a vén Idő – vakon.
Fáj az ősz valahol nagyon –
Könnyhullató őszi napon…
Könnyhullató őszi napon,
Könnyhullató őszi napon…
Könnyhullató őszi napon
Jelen kopog az ablakon.
Holt szükségszerűség oson
Virtuális kultúr-nyomon.
Nemhit térdel jövő fagyon;
Könnyhullató őszi napon.
Könnyhullató őszi napon,
Könnyhullató őszi napon…
Könnyhullató őszi napon
Merengünk egy pillanaton.
Túl életen, múlt korokon
Bennünk él ellenség, rokon.
Sétálgatunk múlt-romokon,
Könnyhullató őszi napon.
Könnyhullató őszi napon,
Könnyhullató őszi napon…
Könnyhullató őszi napon
Lélek ül a Távlatokon.
Túl anyagon, végzet-poron;
Isten – távoli partokon.
Ábránd, akarat Jövőt fon,
Könnyhullató őszi napon.
Könnyhullató őszi napon,
Könnyhullató őszi napon…
Könnyhullató őszi napon
Isten ül a világ-bakon.
Felelősség magam-fokon
Alapvető világ-okon…
Életem,
Világom,
Honom;
Megkapom és –
Tovább adom…
Csak ördög, anyag monoton,
Könnyhullató őszi napon…
Könnyhullató őszi napon,
Könnyhullató őszi napon…