Könnyhullató őszi napon

Könnyhullató őszi napon
Sáros lesz a beton-vadon.

Jövő sarjad remény-magon,
Caplat a vén Idő – vakon.

Fáj az ősz valahol nagyon –
Könnyhullató őszi napon…

Könnyhullató őszi napon,
Könnyhullató őszi napon…

Könnyhullató őszi napon
Jelen kopog az ablakon.

Holt szükségszerűség oson
Virtuális kultúr-nyomon.

Nemhit térdel jövő fagyon;
Könnyhullató őszi napon.

Könnyhullató őszi napon,
Könnyhullató őszi napon…

Könnyhullató őszi napon
Merengünk egy pillanaton.

Túl életen, múlt korokon
Bennünk él ellenség, rokon.

Sétálgatunk múlt-romokon,
Könnyhullató őszi napon.

Könnyhullató őszi napon,
Könnyhullató őszi napon…

Könnyhullató őszi napon
Lélek ül a Távlatokon.

Túl anyagon, végzet-poron;
Isten – távoli partokon.

Ábránd, akarat Jövőt fon,
Könnyhullató őszi napon.

Könnyhullató őszi napon,
Könnyhullató őszi napon…

Könnyhullató őszi napon
Isten ül a világ-bakon.

Felelősség magam-fokon
Alapvető világ-okon…

Életem,
Világom,
Honom;
Megkapom és –
Tovább adom…

Csak ördög, anyag monoton,
Könnyhullató őszi napon…

Könnyhullató őszi napon,
Könnyhullató őszi napon…