Pete László Miklós versei

Te meg én

A Lét közömbös tengerén

Egy kis tutajon

Te meg én.

 

Vén Idő szele kavarog,

Egyre szürkébbek a habok.

 

Közös múltunk: sűrű bokor;

Nem mi öregszünk, csak a kor.

 

Isten hatalmas tenyerén

Már mindörökre:

Te meg én.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!