Pete László Miklós versei

“Fennkölt elvek” Kényes-fényes serege; Zsarnokságba, Pusztulásba vihet minket Ízibe’. Papírszáraz, Élhetetlen mandalák; Csörögére szárad majd ki Miattuk A nagyvilág. Mindig újabb Kenetteljes változat; De – boldogsághoz nem vezet Soha Emberáldozat. (Óc, Póc, Kenderkóc, Mérges végzet-góc, Ha nem fogad szót a Haza, Elmegy a bohóc!)... Tovább »

Lassan már csomagolni kezd a Nyár, Tompább a verőfény, Most már nem éget, S a horizonton feldereng az Ősz.   Fogy már a napfény, Véget ért az ünnep, És új körre indul A vén Idő.   Zárul az év köre, Új feladat lesz, Új munkás hétköznapok születőben, Sorakoznak jövő-fátyol alatt, Új nyarat, Új célt Tűz… Tovább »

Szabad ésszel, kevés pénzzel A Remény sohase vész el. Legyen – akár több, kevesebb -, Olyan, amilyet szeretek. Ha több a “kell”, mint a “lehet”, Úriasan mondok – nemet. Szabad ésszel, kevés pénzzel Az ember sokat merészel. Fogy a haj, pereg az idő, Mégis mindig akad erő. Letesszük a Lét poharát, Ha jön az Utolsó… Tovább »

A Remény mi magunk vagyunk, Vagy misztikus akaratunk.   Ha nem virulnak friss hitek, Elhagynak minket az Egek.   Ahol pesszimizmus koslat, Ott az élet egyre rosszabb.   Végzet mindig végzetet ír; Magát teremti a nihil.   Az Élet nem puszta festék; Reménykedni – kötelesség.   Ha jövő van, remény éled; Nincs más oka, csak… Tovább »

Szeptemberi halvány fények; Nem a lármában a lényeg. Még makacsul zöld levelek; A világ örökké kerek. Keserves, csípős hajnalok; Nem az Élet, ami balog… Szeptemberi halvány fények; Gonosz ellenében élek. Posvány hiába hőbörög, Csak az Igaz – ami örök. Isten nem robottervező; Nem releváns a túlerő. Mindig a Lélek a lényeg; Szeptemberi halvány fények…  ... Tovább »

  Törleszkednem kellett volna? Álltam volna az akolba? Most meglenne mindenem! Elrontottam? Nem hiszem!   Ezer lehetőség akadt, Kezem mégis tiszta maradt, Ott lett volna a helyem? Elrontottam? Nem hiszem!   Akadt gazdag házasságom, De inkább kellett a Párom. Pénz nem lett, csak Szerelem. Elrontottam? Nem hiszem!   Talán a kánonhoz húzzak? Nyelvet szaggassak és… Tovább »

Nap nap után jön az este, a vén Hold kuncog az égen; Új évgyűrűk a fán, egyik a másik után…   Mint szalagok, tekerednek az emberlétre az évek; Csak telnek szaporán, egyik a másik után.   Lassan öregszünk, változik át a tükörben az arcunk; Vénül a szürke jelen, s minden múlt – fiatal.... Tovább »

Még életben van a Béke, Bágyadt Ősz a menedéke. A halál gyomra már korog. S még élnek az áldozatok… Ráncos dollár-gnóm kavargat Pénz-katlanban – borzalmakat. Még életben van a Béke, Most, amíg él, Óvni kéne! Óvni kéne, Óvni kéne… Hagymázas őrült terveket Az Idő semmibe temet. Olyanért ne folyjon több vér, Ami száraz füttyöt se… Tovább »

Nyárba fordult már az év, Jó az Isten kedve; Színesben ragyog a kertem A telet feledve.   Nekem tűz a nyári Nap, Engem hív az árnyék, Nem hiszem, hogy valaha is Idegenbe vágynék.   Nyári napfény, kicsi ház, Hunyorogva nézem; Van boltíves hálófülkém, S drága Feleségem... Tovább »

Kezed kezemben, amíg élek, Kezem Kezedben, amíg élsz, Amíg Te vagy nekem – remélek; És amíg én vagyok Neked – remélsz…... Tovább »