Pete László Miklós versei

Szüksége van Rátok ennek a Népnek, Akármit kotkodácsol a profán hang… Amikor távoli egek alatt Értetek csendül fel a Himnuszunk, Az mindig egy-egy újjászületés; Benne van népünk múltja, jelene, És – Általatok – a jövője is… Temérdek munka, Himnusz, Aranyérem… Az Isten áldjon meg Benneteket! Szüksége van Rátok ennek a Népnek, Szívből köszönjük a temérdek… Tovább »

  Együgyű dal, Együgyű dal… Az együgyű kósza Remény Mindig fiatal…   Úgy tűnik, hogy Szűken mérten Élni – a legnagyobb érdem.   Ha rejtőznek a “miértek”, Meggondolom, hogy mit  értek.   Ha az eszmék enni kérnek, Egy fél világot se érnek.   Együgyű dal, Együgyű dal… Az Ember mindenekelőtt Szeretni akar…   Úgy tűnik… Tovább »

Idő-rágta világunkban Isten se henyél, Aki folyton panaszkodik, Talán sose él.   Kis hétköznap-patakokból Gond-folyam ered, A nagy Élet viszont száraz Lábbal lépeget.   Emlékeink tesznek hosszú, Vén idő-falat, De a valóság mindig csak Néhány pillanat.   Idő-rágta világunkban Kommersz lett a bú, Aki komolyságot színlel, Mindig szomorú.   Bürokratikus jelen csak Papíron erős, Akinek… Tovább »

Hittel és jókedvvel telten; Zöld hajnalban útra keltem, De az úti bal-Fortuna Csókolt reggel homlokon, S ott rekedtem Szolnokon.   Más földrészeken át oson, Óceánokon, Alpokon, De hogyha én véletlenül Belföldön vonatozom; Ott ragadok Szolnokon.   Sajnos, nem csak bolondgomba, Régi rossz repülőbomba Idézett elő MÁV-zavart, Aztán a vasút kavart, Elengedni Nem akart.   A… Tovább »

Ami egykor gyújtott, E percben is éget; Újabb  évgyűrűt sző Frigyünkre az Élet. Rajzolata akár A szalagos achát; Nyarunk lassan őszbe Szomorkodja magát. Mélázik az Idő, A vén istengyerek, S a pityergő egek – Hallgatag díszletek. Nyárbúcsú idején Jólesik az emlék, Ifjúság-harangunk Régen félreverték… Nyárbúcsú idején Édes a Szerelem, A Jövő bozótja Bármi békát terem…. Tovább »

Megpihen a fürge szellő A vén körtefán, Hullámzik a júliusi Virágóceán.   Új életre kel talán A szerény Köszönöm, Nyári estén beült hozzánk A fáradt Öröm.   Sűrű nap volt, forrt a világ, Volt riadalom, Mégis szeretném, ha lenne Sok ilyen napom.   Fájó hétköznapi testtel, Holdvilág alatt, Ünneplőbe öltöztet Sok meghitt pillanat.   Zsongó… Tovább »

Még van miért, Még van hová, Van még cél, Értelem, Még itt a Nyár, Miénk a perc, Még itt a Szerelem. Még itt velünk A Nyárutó, Még tűz a napsugár, Még itt velünk, Reményt mutat A széles látóhatár. Még létezünk, Még itt vagyunk, Még jóra várhatunk, Még van nekünk Két gyermekünk, Meg szép kis otthonunk…. Tovább »

Úgyis eljön még a Nyár, A piac dacára, Marad valami, aminek Nem megy fel az ára.   Isten bőségét a Nyár Pazarolva adja, Akár szegény, akár gazdag, Mind ugyanazt kapja.   Nem törődik Július Pénzes ügyfelekkel, Meleg madárcsicsergéssel Indulhat a reggel.   Úgyis eljön még a Nyár, Úgyis újra éget, S ha még mindig perzsel… Tovább »

Van globális hivatkozás Ezerszer, és ízibe, S az ál-globál focipálya Végtelenül kicsike. A globális érdek talán Szűk, ostoba és konok, Ha rá hivatkozva nyernek Örökké a rokonok? A nyakunkba rossz, negédes Retorikák ömlenek, De mindig csak a belterjes Kapcsolatok döntenek. A susnyásba vihet minket Egy rozzant jövő-vonat, Ha még most is gaz terem, meg Urambátyám-kapcsolat…. Tovább »

Még ideát. A rózsafát még zöld mámor fedi, S az éjszaka a Vén Napot Felkelni engedi. Él még az Élet, S a halál Még százszoros talány; Olcsóbb lesz az ember, Drágul a dohány. Szent hajnal köszönti a vén körtefát. Még ideát.   Még ideát. A hétköznap még lelkesen pereg, Jövőbe ömlő sík felett Még Július… Tovább »