Őszutó, hideg eső

Őszutó, hideg eső,

Didereg a Teremtő;

Sivár pusztája közepén

Vigyorog

A vén Idő.

Jéghideg eső szitál,

Fagyok ígérete száll,

Világvégi stadionban

A Remény

Vesztésre áll.

Az őszutó ócska szán,

Sötét lett a délután,

Kegyvesztetten síró szelek

Zúgnak a vén

Körtefán.

Őszutó, hideg eső,

Fáradt hajnal, reszkető;

Gyürkőzni kell, hideg télre,

Kell kitartás,

Friss erő.

A reggel lassan terem,

Köd tanyázik a hegyen;

Igyekeznünk kell, hogy a tél

Ünnepélyes,

Szép legyen.

Felhők cseppje szemereg,

Mogorvák a fellegek;

Valahol a távolban már

Ádvent csendje

Közeleg.

Őszutó, hideg eső;

Síró Remény, verdeső;

A számunkra, amíg élünk,

A Szeretet

Az első.

Temérdek lelki rokon

Áll szeretet-falakon;

Fut még hajónk torpedóként

Fényes jövő-habokon.

Isten áll ég-ormokon,

Be-benéz az ablakon;

Kisded Jövő ébredezik

A távoli

Halmokon.