Felhőt cirógat csendes napsugár,
Színorgiára virrad a határ.
Az őszi reggel halkan hunyorog;
S a bürokrácia lent
Csikorog.
Az Ősz nyugodt, türelmes változást hoz,
Míg az ember világa
Csupa káosz.
Esőket fontolgatnak az egek,
S a délelőtt öregesen pereg.
Visszafogott, szép, csendes, mély öröm
Mosolyog égi boszorkánykörön.
Fonnyadó őszi vénlány-napsugár
Talán szivárvány-vőlegényre vár.
Az est fájdalmas árkot szánt az égen,
S a Nyár emléke
Szertefoszlik éppen.