Szüksége van Rátok ennek a Népnek,
Akármit kotkodácsol a profán hang…
Amikor távoli egek alatt
Értetek csendül fel a Himnuszunk,
Az mindig egy-egy újjászületés;
Benne van népünk múltja, jelene,
És – Általatok – a jövője is…
Temérdek munka,
Himnusz,
Aranyérem…
Az Isten áldjon meg Benneteket!
Szüksége van Rátok ennek a Népnek,
Szívből köszönjük a temérdek munkát!
Köszönjük
A munkát,
Fáradozást,
Ezer lemondást,
Nyűgöt,
Sérülést,
A fogvicsorgató edzéseket,
A törhetetlen, nem szűnő Hitet,
A kitartást
Erőt,
Kiválóságot,
És:
Gratulálunk – ezerszeresen!
Köszönjük azt is, ezerszeresen,
Hogy sok nemzet képviselői közt
A legkülönbek most Ti voltatok,
Hogy okot adtatok a büszkeségre,
Erőt,
Boldogságot,
Öntudatot,
Hogy Ott voltatok,
Hogy küzdöttetek,
Hogy itthon izgulhattunk Értetek!
Szüksége van Rátok ennek a Népnek,
Pénzzel ki nem fejezhető,
Hogy mennyit értek…
Érezzétek hálánkat,
Amíg éltek;
Örömre tanítottatok
Egy népet…