Hittel és jókedvvel telten;
Zöld hajnalban útra keltem,
De az úti bal-Fortuna
Csókolt reggel homlokon,
S ott rekedtem
Szolnokon.
Más földrészeken át oson,
Óceánokon, Alpokon,
De hogyha én véletlenül
Belföldön vonatozom;
Ott ragadok
Szolnokon.
Sajnos, nem csak bolondgomba,
Régi rossz repülőbomba
Idézett elő MÁV-zavart,
Aztán a vasút kavart,
Elengedni
Nem akart.
A bombázó rég ócskavas,
De a bomba mégse avas.
A lőszer soká szavatos,
És a MÁV nagyon óvatos.
Amerika pottyantotta,
Az Idő rejtve tartotta.
A vén bomba még agilis;
Vonatot állít meg – ma is.
Vén amerikai bomba;
Utamat döntötte romba.
Rossz kalandhoz ripacs keret;
Erről is a külföld tehet.
Kedves jó MÁV!
Ne vedd zokon,
De haragszunk felsőfokon,
Mivel vasút-bomba okon
Ott vesztegeltünk
Szolnokon.
Két kocsiba összegyűjtve
Éppen csak, hogy fel nem fűzve,
Vagy MÁV-sapkára nem tűzve
Szorongott a büdös, fanyar
Vagonokban
Pár száz magyar.
Ígéretfolyam hömpölyög,
De a vonat – nem is köhög.
Fő a vonat, mint a katlan,
S áll,
Mint Szfinx a sivatagban.
Dugulás van,
Vasút-ciszta,
És sehol egy masiniszta.
A baj más vonalon lapul,
De a vonat itt se indul.
Szegény hazám,
Kis Magyarhon
Mindenféle bomba-okon
Tehetetlen
Magas fokon;
Vesztegeljünk hát
Szolnokon.
Most már csupán azt nem tudom,
Ha pár politikus-rokon
Velünk vesztegel Szolnokon,
Meddig állt volna a vonat?
Mindig az a világ ökre,
Aki csak a főnökökre
Képes várni,
Maga semmi;
Sose fog a dolog menni,
Csak az akta szaporodik.
Egy kis észt,
Jó indulatot,
Amennyit az Isten adott,
Végy,
S indítsd el a vonatot,
Mert a jövő várakozik.
Csak újabb hosszú korokon,
Ne vesztegeljünk
Szolnokon.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: