Megpihen a fürge szellő
A vén körtefán,
Hullámzik a júliusi
Virágóceán.
Új életre kel talán
A szerény Köszönöm,
Nyári estén beült hozzánk
A fáradt Öröm.
Sűrű nap volt, forrt a világ,
Volt riadalom,
Mégis szeretném, ha lenne
Sok ilyen napom.
Fájó hétköznapi testtel,
Holdvilág alatt,
Ünneplőbe öltöztet
Sok meghitt pillanat.
Zsongó esti lombok alatt
Csend és sejtelem;
Új csókokkal ünnepel
A régi Szerelem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: