(Államalapításunk ünnepén)
Maradni vagy beolvadni?
A mi dolgunk: megmaradni.
Megmaradni,
Megmaradni…
Ezerszáztizenhat éve
Egybefűzött magyar kéve
Nem szállhat szerte a szélbe.
További sok ezer évre
Kísérje
Magyar szó,
Béke.
Magyarok voltunk
És vagyunk;
Múltunknak
Léttel tartozunk.
Maradni vagy beolvadni?
Önmagunkat el nem hagyni,
Megmaradni,
Megmaradni…
Sokszor volt mitől félteni,
Sokszor volt kitől védeni;
Félni,
Félteni,
Éltetni,
Ha félünk is – megvédeni.
Globálnak jelentéktelen,
Nekünk Múlt,
Jövő és
Jelen.
Maradni vagy beolvadni?
Nem elégni,
Nem lefagyni;
Megmaradni,
Megmaradni.
Ha tisztes Jövőért kevés
Egy ezredévnyi szenvedés,
Akkor is kell,
Hátha egyszer…
Maradni vagy beolvadni?
Szirénhangnak sose hinni,
Tovább lenni,
Lenni,
Lenni…
Aki elment – visszajöhet;
Maradók tartják az Eget.
Bús,
Egykedvű,
Vidám orcák;
Magunk vagyunk Magyarország.
Magyarország,
Magyarország…
Maradni vagy beolvadni?
Globál maszlagot nem enni,
Saját utunkon kell menni,
Saját utunkon kell menni.
Károgjon dollár-nagyapó,
A Haza nem lesz eladó.
Voltunk birodalmak része,
Szervezve vagy hevenyészve…
Mindenkori szultán szava:
“Korszerűtlen” lett a Haza…
A mai se marad felül,
Majd múlt-múzeumba kerül.
Bármennyire is globális,
Jöhet majd jobb kor,
Normális.
Minden birodalom véges,
Hazánk meg – ezerszáz éves.
Nem hódolni,
Nem feladni;
Megmaradni,
Megmaradni….