Pete László Miklós versei

Maradni vagy beolvadni?

(Államalapításunk ünnepén)

Maradni vagy beolvadni?
A mi dolgunk: megmaradni.
Megmaradni,
Megmaradni…

Ezerszáztizenhat éve
Egybefűzött magyar kéve
Nem szállhat szerte a szélbe.
További sok ezer évre
Kísérje
Magyar szó,
Béke.

Magyarok voltunk
És vagyunk;
Múltunknak
Léttel tartozunk.

Maradni vagy beolvadni?
Önmagunkat el nem hagyni,
Megmaradni,
Megmaradni…

Sokszor volt mitől félteni,
Sokszor volt kitől védeni;
Félni,
Félteni,
Éltetni,
Ha félünk is – megvédeni.

Globálnak jelentéktelen,
Nekünk Múlt,
Jövő és
Jelen.

Maradni vagy beolvadni?
Nem elégni,
Nem lefagyni;
Megmaradni,
Megmaradni.

Ha tisztes Jövőért kevés
Egy ezredévnyi szenvedés,
Akkor is kell,
Hátha egyszer…

Maradni vagy beolvadni?
Szirénhangnak sose hinni,
Tovább lenni,
Lenni,
Lenni…

Aki elment – visszajöhet;
Maradók tartják az Eget.

Bús,
Egykedvű,
Vidám orcák;
Magunk vagyunk Magyarország.
Magyarország,
Magyarország…

Maradni vagy beolvadni?
Globál maszlagot nem enni,
Saját utunkon kell menni,
Saját utunkon kell menni.

Károgjon dollár-nagyapó,
A Haza nem lesz eladó.

Voltunk birodalmak része,
Szervezve vagy hevenyészve…

Mindenkori szultán szava:
“Korszerűtlen” lett a Haza…

A mai se marad felül,
Majd múlt-múzeumba kerül.

Bármennyire is globális,
Jöhet majd jobb kor,
Normális.

Minden birodalom véges,
Hazánk meg – ezerszáz éves.

Nem hódolni,
Nem feladni;
Megmaradni,
Megmaradni….

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!