Tavasz van, és újul már
A falevél,
Nem mindenki próféta,
Aki beszél.
Csendben felöltözködnek
Megint a fák,
Nyújtózkodva ásítozik
A világ.
Végre tavasz. Az alkonyat
Kellemes.
A politika nagyszájú
Ószeres.
Süt már a Nap, az enyhe szél
Port kavar;
Csak az emberi fejekben
Van zavar.
Tavaszodván, csilingel
A sok virág;
S tömjénezi önmagát
A butaság.
Bamba felhők szállnak
A világ felett;
Hátterük: az egészséges
Kikelet.
Vén celebként vigyorog
A Bakarasz;
Nem profitért érkezett meg
A tavasz.
Tél-álarcát a Természet
Leteszi;
A virágot nem párt-design
Színezi.
Nyakkendő a pénznek bőszen
Udvarol;
A tavasz nem oszt díjat, és
Nem zsarol.
Tavasz van, és újul már
A falevél,
Az ember csak reménykedik,
Amíg él.