A közelgő Tavasz

Felhőpamaccsá lettek a ködök;

A Tél elmúlik, de a Lét – örök.

Újra mosolyog délben a terasz;

És verőfénnyel üzen a Tavasz.

Ébred a domb, és sóhajt már a rét,

S a hajnal mond egy újabb szép mesét.

A táncos égen napsugár pörög;

A Tél elmúlik, de a Lét – örök.

Vén Napunk ég-sátrának magasán

Vágyik a tiszta, szent öröm után.

Megéri még, hogy várja régi gondja,

Hogy sugarait lelkes hévvel ontsa.

Lesznek még az Életben örömök;

A Tél elmúlik, de a Lét – örök.