Fagykeresztség

Beköltözött az első
Kemény fagy a Télbe;
Szalad a Múlt a Pokolba,
A sznobok meg Bécsbe.

Megdermed az alkonyat,
Biceg a jég hátán,
Hűvösen triumfálhat
A fagybordájú sátán.

Tél fekszik a földeken, mint
Fényes fehér festék,
Csapra veri a jeget
A gyilkos fagykeresztség.

Fagy-bundájú Tél koma
Ül hó-prémes trónra,
Szavára tombol immár
A fagy-diktatúra.

Ádventi fagy éjjelén
Fagy-csókok recsegnek;
Értekezik a sötétség
A riadt egeknek.

Fagy-propaganda mondja:
A hideg nem álnok;
Napsugár-cenzúra alatt
Nyögnek délutánok.

Megszokott régi szavaink
Cenzor-tűzben égnek;
Elnevezzük majd a fagyot
Fehér napsütésnek.

Meg is tennénk a télnek,
Hogyha egyet szólna,
Hogyha ez a vén diktátor
Szó-mimóza volna.

Fagy-keresztség éjjelén
A hó puha bársony;
Valahol a hegyek mögött
Készül a karácsony.

Sóhajt a sok kis fenyő,
Szentestére készen;
Pislog a Göncölszekér
Fenn a magas égen.

Fagy-keresztséget hozott
Az öreg diktátor;
Fagyosan bár, de tiszteli,
Ha valaki bátor.

Fagy-keresztség vén tele
A viccet nem érti;
De hogy melyikünk vonalas,
Azt sohase kérdi.

Fagy-keresztség vén tele
Néz a jégcsap-rácson;
A szabadság mértéke:
A szabad karácsony.