Derűs novemberünk pihen
Zörgő levélszőnyegen;
Köszönöm, hogy mindig velem
Vagytok: Te, s a Szerelem.
Csendes, esti világ felett
Arany fényű Hold lebeg;
Amíg élek, megmaradok
Estéinknek és Neked.
Jönnek-mennek őszök, telek,
Dörmögő novemberek;
Fenn a Nyűgös vén Tejút is
Panaszosan nyekereg.
Évtizedek szaladgálnak,
Mint az éhes mormoták,
Mi öregszünk, és a világ
Évről évre ostobább.
Csendes esti hazatérés
Életünk novemberén;
Összebújik a Szeretet;
A kicsi ház, Te, meg én.