Pete László Miklós versei

Novemberi napsütés

Novemberi napsütés,

Zsémbes őszi reggel,

Vénülő szél játszadozik

Zörgő levelekkel.

 

Öregedik a világ,

Nyűgös a november;

Bűvös körben játszadozik

A túlkoros ember.

 

Némán elszürkül az ég,

A vén Idő krákog,

Jönnek majd újabb vénségek,

Újabb ifjúságok.

 

Novemberi napsütés

Enyhe verőfénye;

A Jövőnek mindig marad

Halovány reménye.

 

Öregedik a világ,

Őszül körbe-körbe;

Festett dekadenciával

Néz a nagy Tükörbe.

 

Szimbolikus szakadék,

Nem a Térnek része,

Amikor majd belehullunk

Akkor vesszük észre.

 

Novemberi napsütés,

Bágyadt őszi fények,

Amíg Becsület van, mindig

Maradnak esélyek.

 

Novemberi napsütés –

A világunk vénül;

De az Isten szava bennünk

Soha el nem évül.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!