Pete László Miklós versei

Nyári éjszaka – utolsó… Őszt szövöget már az orsó… Nyarunk örökre elmarad Távol emlékhalom alatt. Távozik a kedves vendég; Jön a megszokott szürkeség. Nyári éjszaka – utolsó.. Misztikus távol harangszó… Majd hétköznapok festenek Élénk színre emlékeket. Kétségeink fáját vájja A vén Idő misztikája. Lágy, hűvös idő-koprsó… Nyári éjszaka, Utolsó…  ... Tovább »

Megy a hajó – élek még, Integet a Messzeség. Hétköznapi örömök; Még csak az Idő zörög. Van miért – van kis család, Van Otthon – meleg kabát. Megy a hajó – élek még, Kéken mosolyog az ég. Munkakedv Létből fakad, Értelmes cél is akad. Isten szervát adogat, S én rovom a sorokat. Megy a hajó… Tovább »

Őszutó, hideg eső, Didereg a Teremtő; Sivár pusztája közepén Vigyorog A vén Idő.   Jéghideg eső szitál, Fagyok ígérete száll, Világvégi stadionban A Remény Vesztésre áll.   Az őszutó ócska szán, Sötét lett a délután, Kegyvesztetten síró szelek Zúgnak a vén Körtefán.   Őszutó, hideg eső, Fáradt hajnal, reszkető; Gyürkőzni kell, hideg télre, Kell kitartás,… Tovább »

Eltelik egy újabb nyár is, Most se lettem liberális. Vérfürdővel fenyegetve Vigyorog vén dollár-medve. Ideje jött maszkabálnak, Doktrínák jövőt zabálnak. Eltelik egy újabb nyár is A világ sose fatális. Mindig sutba kerül a lom, Elmúlik minden hatalom. Pokol kapuja kitárva, Lucifer még mindig sánta. Eltelik egy újabb nyár is, Az Isten nem virtuális. Tigrisen elefántorrmány… Tovább »

Nagyon hosszú már a poszt; A piros ász, oszt – nem oszt.   Mindegy már, mit is keresek; Alsók, felsők, kilencesek.   Univerzális riposzt: A piros ász oszt – nem oszt.   Totál globál multikulti; Harminchat lapos tök ulti.   Hamis szabadság kifoszt, A piros ász oszt – nem oszt.   Teljes sorú végső betli;… Tovább »

Nyárvégi szép verőfényben Isten néz fáradtan széjjel. Túl az időn a fellegek, Vénülő Nyár búcsút rebeg. Konyul közeljövő bajsza, Kezdődik az újabb hajsza. Nyárvégi szép verőfényben Csak a Felelősség ébren. Pusztító éjszakát hozna Ránk több ezer rossz mihaszna. Féltő szavak szélbe vesznek, Globál-gnómok jövőt esznek. Nyárvégi szép verőfényben Az udvarunk apró Éden. A tiszta lelkiismeret… Tovább »

Felhőt cirógat csendes napsugár, Színorgiára virrad a határ.   Az őszi reggel halkan hunyorog; S a bürokrácia lent Csikorog.   Az Ősz nyugodt, türelmes változást hoz, Míg az ember világa Csupa káosz.   Esőket fontolgatnak az egek, S a délelőtt öregesen pereg.   Visszafogott, szép, csendes, mély öröm Mosolyog égi boszorkánykörön.   Fonnyadó őszi vénlány-napsugár… Tovább »

Sok éve történt, Ezen a napon; A vén Idő megállt egy pillanatra, Mint fáradt vándor, aki azt kutatja, Akad-e szállás a szőlőhegyen, S Te azt mondtad: Igen.   Azóta évek, Napok jönnek-mennek, Mindennap újabb igenek teremnek, S köszönöm Neked A Életet.   Összenőttünk, Mint tölgyfa ágai, Mint lustán hömpölygő ikerfolyó, S ha életemben van valami… Tovább »

Hallgatnak a kék egek, Gyűlnek a talányok, A mérföldes szakadékból Nem lesz vékony árok. Dogma-bódult emberek Orrukig se látnak, Véradó kell elszabadult Papír-doktrínáknak. Pakol vénülő Nyarunk, Őszbe fordul máris, A pokolba vivő ösvény Multikulturális. Hallgatnak a kék egek, Felhők komorodnak, Jövő-ajtónk előtt gügye Végzetek topognak. Les a globálpénz-madár, Mint varjú a dögre, Csőrébe venné sorsunkat… Tovább »

Esik a hideg eső, Ázik a Múlt-temető, Emlékekből főz befőttet Az Idő.   Csatornából víz csorog, A csóró Jelen kopog, Vérszomjas filozófia Sompolyog.   Sárrá lesz az út pora, Tart a remények kora, Szegények asztalán még van Vacsora.   Esik a hideg eső, Sóhajt erdő és mező, Függöny mögött hallgatag a Rendező.   Hideg szeptemberi… Tovább »