(A gyulai vár néhai viadalának emlékezetére)
Hatvanhárom napig…
Ország szélén,
Alföld szélén,
A néhai Magyarhon közepén.
Király? – távolban, Bécsben aluszik,
A közelben?
Hódoltság,
Pasalik,
De harcoltak
Hatvanhárom napig…
Palánk mögött vagy kétezer magyar,
Körülöttük
Túlerő,
Zivatar…
Egy összeomló keresztény világ,
Aprócska bástyák,
Hosszú kurtinák,
Már minden remény nyugaton lakik,
S kitartottak
Hatvanhárom napig…
Hatvanhárom napig…
Világ szélén,
Idők szélén,
A semmi peremén ,
Ahol minden a semmibe pereg,
Tudva,
Nem jöhet
Felmentő sereg…
Amikor az ég a házunkra dől,
Nem menekültek
A halál elől…
Nem futottak életet kunyerálni,
Maradtak szembeszállni,
Túlerő elé állni…
Hatvanhárom napig…
Henyei Miklós,
Jász Lukács,
Ghyczy János,
Földvári István,
Balázsdeák Márton,
Marinics Horváth vicekapitány,
Kilithy,
Kerecsényi László várparancsnok…
Hallani ma róluk?
Alig-alig…
Gyulát védték
Hatvanhárom napig…
Harcoltak, amíg
Volt védhető fal,
Víz,
Lőszer,
Meg élés..
Csak a feladásban nem volt egyetértés…
A várnak mára csak magva maradt,
S a falak alatt
Történelemről suttog a Lélek…
Ők is féltek,
Reméltek…
Valakik…
Itt
Éltek,
Haltak
Hatvanhárom napig…