A Bosszúság csenevész,
Sanda, rút pofa;
Nyerít, mint a vén fuvaros
Legsántább lova.
A Bosszúság öltönyös,
Nyegle kanmajom;
Enyeleg, mint fényes legyek
A lócitromon.
A Bosszúság vigyorog,
Teátrálisan;
Hogyha rajta megsértődsz,
Az Élet elsuhan.
A Bosszúság taktikus,
Mint a vén tatár;
Hogyha elszántan fogadod,
Gyorsan tovaszáll.
A Bosszúság pöfeteg,
Vén kötekedő;
A világ szemében mindig
Ő a szenvedő.
A Bosszúság unalmas,
Rossz tolakodó;
Mint szürke köd-villában
A legszürkébb lakó.
A Bosszúság mérgezett,
Balta-csapta Lét;
Gondosan titkolni szokta
Igazi nevét.
A Bosszúság névtelen,
Gyáva és sunyi;
Tükrében fessnek tűnik
A kültelki gagyi.
A Bosszúság ostoba,
Mint a vén szamár;
Sasnak képzeli magát
Pedig csak vészmadár.
A Bosszúság hosszú tőr,
Mérgezett ököl;
Szabadalmaztatva van,
Hogy nagyon lassan öl.
A Bosszúság Vérszopó
A sírodra ül;
Aki él, sosem maradhat
Vele egyedül.
A Bosszúság alkonyat,
Nedves sírverem;
Nem létezik orvossága,
Csak a Szerelem.
Mégsem jött el az órája,
Nincs itt a sora;
Mert Anikóm nem árul el,
Nem hagy el soha.