Tegnap még havazást gerjesztett, szálltak a pelyhek;
Végső orgia volt, mára a szél se maradt.
Vénül a tél, szaporán elmúlik a vén februárral;
Hófoltok tetején gyászol a tegnapi jég.
Régi telek hátán lassacskán elfogy az Élet;
Ködlova nyergében eljön a néma Kaszás.
Régi korok nótáit az északi szél se dalolja;
Egykori dalnokaik lakhelye már az Idő.
Tétova búcsúra készül a tegnapi durva garázda;
Roppant hóhegyeit mind elemészti a Nap.
Elmegy a Tél a sötétség zord és lomha honába;
Meglátjuk mi is azt majd egy téli napon.
Menni fogunk-e talán majd egykor a Léthe vizére;
Vagy maradunk az örök Nemlét szent vizein?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: