Pete László Miklós versei

Röpke januári tavasz

Sápadt napfény,

Kemény szél;

Januárban

Szabadságra ment

A Tél.

 

Méltóságos, szép hitek,

Talán mégsem lesz hideg.

 

Hideg hajnal,

Fényes ég;

Fájdalmasan integet

A Messzeség.

 

Vén ködös felhő-zárvány,

Csapdában a szivárvány.

 

 A meleg sál

Kelendő;

Súlyos felleg fölöttünk

A Jövendő.

 

Békét könnyez ránk az ég,

Ám a tavasz messze még.

 

Nem tudjuk még,

Hogy mi vár;

Ezért hozott

Röpke tavaszt

Január.

 

Sok jót talán nem várunk,

Ha elesünk, felállunk.

 

Esti felhő

Bozontos,

A világnak

Az életünk

Nem fontos.

 

Röpke téli Kikelet,

Isten szava szól veled.

 

Tavaszias január,

Nem nyomasztja a lelkünket

Most se a hó

Se a sár.

 

A világ a fagyos telet rettegte,

Januári tavaszt kaptunk helyette.

 

Ha félnénk most a világunk romlását;

Isten ritkán eszi forrón a kását.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!