Fenyőillat száll, vele
Gyermekkorunk öröme.
Egymás lelkéhez bújunk,
Mert mind gyermekek vagyunk.
Szent karácsony, szeretet,
Érintsd meg a lelkemet!
A Lét sután kopogott,
Vártuk nagyon e napot.
A hiánya zokogott,
Lelkünk mélyén űrt hagyott.
Szent karácsony, jó barát,
Adj új ünnepi hazát!
Mind csillognak a szemek,
Akiket én szeretek.
Akit most elér kezem,
Mind-mind nagyon szeretem,
S Őt is nagyon szeretem,
Aki nem lehet velem.
Szent karácsony, szeretet,
Láthatod a lelkemet.
Szép, örökzöld, fényes ág,
Gyermek lett most a világ.
Illatos kis fa körül
Sírva-nevetve örül.
Ünnepel a fényes ég,
Ezer csillag lángja ég.
Szent karácsony, jó barát,
Ragyogd be a kis szobát!
Az igazi szeretet
Minden rosszat elfeled.
A karácsony: nagykabát,
Felmelegszik a család.
Oszt kegyelmet, örömet,
Oszt (talán) új életet.
Megszületik hideg télben,
Örömhírben, földön-égben.
Zord és jeges zimankóban,
Betlehemi istállóban.
Barmok korhadt jászolában,
A megváltatlan világban.
Szent karácsony, szeretet,
Érintsd meg a lelkemet.
Gyermekkorunk öröme,
Szent karácsony jön vele.
Minden karácsonyi szó
Szent, egyszerű, tiszta, jó.
Meghitt kis jászolba tesz,
Szeretettel körülvesz.
Gyertyafénybe öltözik,
A lelkünkbe költözik.
Míg a Hold kint andalog,
Csendes fénnyel mosolyog.
Szent karácsony jó barát,
Befűti az éjszakát.
Ránk csodálkozik az ég,
Most vagyunk emberiség.
Karácsonyi illatár,
Üdvözítőnk köztünk jár.
Az Ő üzenete rebben
Minden igaz szeretetben,
Simogató mozdulatban,
Minden meghitt pillanatban.
A lelkünkbe befogadjuk,
Gyermekünknek tovább adjuk,
S el nem áruljuk
Soha.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: