Körtefa lombjai alatt
Hullámzik a Nyár,
Távolba szakadt emlékek
Raja hazajár.
Most is felkacag valahol
A régi patak,
Valahol most is perzselnek
A régi nyarak.
Valahol a Múlt és Jelen
Csak együtt kerek;
Valahol még várnak ránk “a
Régi istenek”.
Körtefa lombjai alatt
Pancsol a Jelen,
Jövő-kölykök hada táncol
Távol, kék hegyen.
Büszkén nyújtják a Nap felé
Lombjukat a fák,
Nyár-derűvel töltekezik
A fáradt világ.
Megáll a levegő, csak a
Vén Idő rohan,
Élet hancúrozik a Nyár
Hullámaiban.
Körtefa lombjai alatt
Hit ad parolát,
Addig van értelmes Jövő,
Amíg van Család.