Pete László Miklós versei

Ifjú Nyár a régi Szerelemben, Befelé mosolyog bennünk Az Isten. Nyár, Szerelem – Roskatag időben, Baj is, Boldogság is Akad bőven… Bent: házas Szerelem lángja Éltet; Kint: éhesen kóborol A végzet. Ifjú Nyár a régi Szerelemben, Csak Boldogságtól Ember Az Ember. Pillanatok nyári Lobogása Szebb jövőnek csatornáját Ássa. Ami anyag, gyorsan Sírba téved, Ami szellem… Tovább »

Könnyű annak, aki csak A költséget magázza, Saját ember-mivoltát Mindennap megalázza.   (Ha az Álom semmivé lett; Csupán pénzért van – az Élet.)   Könnyű annak, aki csak A semmit magyarázza; Félig latin halandzsával Jól gatyába rázza.   (Hogyha a mű mélyben dadog; Szárnyal kritikusi farok.)   Könnyű annak, aki csak Az uborkafát rázza, Az… Tovább »

Savanyú a Jelen arca, Foga fáj; Hogy’ lehetett mára a pénz A király?   Liberális pénzkazal; Mást meg a hitel aszal.   Abszurdumok kergetőznek; Lusta Jövőket előznek.   Mennyit kóstál a napkelte Zamata; Mennyi lesz majd a napsütés Kamata?   A pénz hitvány jövő-kukta, Árverésen a napnyugta.   Abszurdumok kergetőznek, Mindent nihillel fertőznek.   Savanyú… Tovább »

(A gyulai vár néhai viadalának emlékezetére) Hatvanhárom napig… Ország szélén, Alföld szélén, A néhai Magyarhon közepén. Király? – távolban, Bécsben aluszik, A közelben? Hódoltság, Pasalik, De harcoltak Hatvanhárom napig… Palánk mögött vagy kétezer magyar, Körülöttük Túlerő, Zivatar… Egy összeomló keresztény világ, Aprócska bástyák, Hosszú kurtinák, Már minden remény nyugaton lakik, S kitartottak Hatvanhárom napig… Hatvanhárom… Tovább »

A Bosszúság csenevész, Sanda, rút pofa; Nyerít, mint a vén fuvaros Legsántább lova.   A Bosszúság öltönyös, Nyegle kanmajom; Enyeleg, mint fényes legyek A lócitromon.   A Bosszúság vigyorog, Teátrálisan; Hogyha rajta megsértődsz, Az Élet elsuhan.   A Bosszúság taktikus, Mint a vén tatár; Hogyha elszántan fogadod, Gyorsan tovaszáll.   A Bosszúság pöfeteg, Vén kötekedő;… Tovább »

Idő-tenger… Partok nem látszanak, Csak Múlt fehérlik túl a horizonton, Mögöttünk, amerre nem látja szem; Alattunk lustán suhan A Jelen… Megyünk előre, Ki tudja, hogy merre, Miféle partnak, Sorsnak, Idő-foknak, S a főárbocon Emlékek lobognak… Emlék-vitorlák lobognak a szélben, Még alig hullámzik A vén Idő, Múlt unokája A távol Jövő, Elérhetetlen végtelenbe nő. Idő-tenger… Az… Tovább »

Minden perc újabb gyötrelmet hozott, A hóhéraiért imádkozott, Homlokát tépte rossz tövis-fejék, És leköpdöste őt A csőcselék.   Az üdvösséget hozza, S minden zsarnokság újra Megkínozza…   Krisztus keresztje elbír minket is; Vajon elbírjuk-e Mi is?   A személyes lelkiismeret Nem luxustárgy, Nem kellék, Nem adó; Társadalomra, rossz statisztikára, Jövő sikerre, Jogra, Gazdaságra Nem ruházható…. Tovább »

Néhány Szavatok most is itt Körülöttem remeg; Hazahoztam Tőletek A békét, Örömet, Jó volt Veletek! Kata mosolya, Szép egyszerű bája Résztvevő, Okos tekintete… Csak néhány óra volt Kitűnő ebéd, Lelkes szemek, Félig mesélt mesék, Tiszta tekintetek… Jó volt Veletek! Zsike szép hangja, Szeme villanása, Céltudatos, Fontos kérdései… Kint zápor ömlött, Meg párás meleg, S míg… Tovább »

Tegnap még havazást gerjesztett, szálltak a pelyhek; Végső orgia volt, mára a szél se maradt.   Vénül a tél, szaporán elmúlik a vén februárral; Hófoltok tetején gyászol a tegnapi jég.   Régi telek hátán lassacskán elfogy az Élet; Ködlova nyergében eljön a néma Kaszás.   Régi korok nótáit az északi szél se dalolja; Egykori dalnokaik… Tovább »

Amíg éj múltán Nap cammog az égre, Amíg az álomból felébredünk, Amíg halljuk a Kedvesünk szavát, Mindig van tovább! Van tovább, Van tovább, Mindig van tovább! Amíg lelkünkhöz emlékek tapadnak, Titkaink gyermekeinkre maradnak, S a lombzizegésben Élet susog. Még van miért. Még van miért, Még lesz miért, Családért, Életért. Még van miért! Tán a vén… Tovább »