Pete László Miklós versei

  Adjon az Úristen Szerencsés jó évet; Jókedvet, Bőséget, Végre békességet; Adjon az Úristen fényes tisztességet; Az Emberiségnek lelki fényességet!   Napról napra Hétről hétre, Mint a bárány meleg vére, Hullik, fogy A Lélek léte, Ha megélne, Jót remélne, Hogyha reménykedne végre, Hágna a Lét lépcsejére, Új örömre, Újabb Létre.   Adjon az Úristen Boldog… Tovább »

Az életnek ritka kincse,Idő kell hozzá, s szerencse. Jó fekhely, takaró, párna –Az Élet legjobb barátja. Halál-atmoszférát kerget,Élni és tenni pihentet.  Oszlik kétségbeesés-dér,Az optimizmus visszatér. Isten szava másképp jön át,A friss szem friss világot lát. Pihenés,Szabad akarat,És az ember – ember marad.... Tovább »

Lehet szél vagy hófúvás, Hófelhő-átvonulás,Mikor jön a Mikulás,Ragyognak a kicsi szemek,Vár a sok-sok kicsi gyerek,Ne törődj a hófúvással,    Hófelhő-átvonulással,Gyere hozzánk, Mikulás! Van ám nagy-nagy izgulás,Suttogás meg pirulás,Hogy jön-e a Mikulás.Ragyog a hó, mint a prizma,Ablakban a sok kis csizma,Sokan várnak kipirulva,Csacsogva, bízva, izgulva,Gyere hozzánk, Mikulás! Jégvirág az ablakokon,Csizma ropog a friss havon,Jön már, jön a… Tovább »

Kis Rékám, Gördülnek a fránya számok, Az Idő, Mint a mérgezett egér, Rohan… A Múlt lassanként Föléd tornyosul; Felnőttél – Visszavonhatatlanul… Az Idő, s a Lét A legnagyobb talány; Te Harmincéves Apró Pici Lány… A kor nem érdem, Mindössze – állapot; Csak fényképek tükrében Láthatod. Érett fejjel Egy túlérett világban; Harmincévesen Harminc forró Nyárban; Aludj… Tovább »

A Nyárelő bajsza kajsza, Vizsgahajsza, Munkahajsza… Rikácsol vén hajsza-szamár, S – kihúzva alólunk a Nyár. A pótolhatatlan percek Fakó lángja égig serceg. A Nyárelő szeme fakó, Állandósult a riadó. Szédelgő Nap őrült heve Izzaszt napokat – semmibe. Ahogy az ifjú Nyár épül, Göthös tanév – ide vénül. A Nyárelő bajsza konyul, Múlik – állíthatatlanul.... Tovább »

Nyár puttonya üresen áll, Minden vágy vékony szalmaszál… Nyarunk az Égig felérjen, Minden vágyunk beleférjen. Legyen tág nyáridő-redő, Mindenre maradjon idő. Nyár puttonya üresen áll, A Pillanat döntésre vár. Búslakodunk halál végett, Vagy megújul még az Élet? Vajon a szent nyár-pillanat Velünk, vagy nélkülünk szalad? Nyár puttonya üresen áll, Még nyárelőt rejt a határ. Lesz-e… Tovább »

Arad felett könnyeznek az egek, Arad felett nagy kósza fellegek, Arad felett a csípős őszi szél Tán régi fájdalmas regét mesél, Hogy mért marad A szép Arad Az örök magyar bánat városa.   Báró Revitzky Mária szerelme Krisztust idézte utolsót lehelve, Sortűz felelt rá, osztrák kegyelem, Csendesen sírt Arad, És sörrel ünnepelt a szolgahad. Csak… Tovább »

Millennium színes csokra;Egy ország tört –Szilánkokra… Se győztes, se vesztes nem ép,Még ma is sebez a cserép. Zötyög a vén idő-kerék,Múlt gyertyája lassan leég. Vén kárpáti eső csepeg;Áznak Trianon-cserepek. Ködbe foszlik mind, ami szép;Ázik önbizalom-cserép. Tehetség önzéssé vakul;Szétszéledni – céltalanul… Forog, nyikorog a kerék,Kopog milliónyi cserép. Csökött kisország-fóbiák…Sóhajtanak útmenti fák… Nemzetet bomlaszt a sandaGlobális pénz-propaganda…. Tovább »

A Nap még csupán Szőrmentén henyél, Még friss a fű, Még zöld a falevél, De hajnalban már Pára kesereg, Iskolába készül A gyerek.   A Nap ma még Az ég ormára hág, Még illatárban Úszik a világ, De haloványul A sugár-fonat, És nyári estét csen Az alkonyat.   De még gyümölccsel Pompázik a tál, Ha… Tovább »

Az égen fent a gyász szürkéje már, A világ könnye halkan szemereg, Az Idő is hallgat: búsan pereg, És egycsapásra véget ér a nyár.   Minden sóhajra hulló csepp felel, A felleg úr a gyáva ég alatt, A vén Napé a véres alkonyat , S az életünkből újabb év fut el.   A bennünk élő… Tovább »