Pete László Miklós versei

Ötvennegyedik nyaram A tükörbe réved; Itt zápor, ott kánikula – Amilyen az Élet… Ráncosodik az Idő, Látszik a kor rajta, Bár munkakedv, lelkesedés Néha még takarja. Tán homályos a tükör, Tán nem elég érett; Nem mutatja az elszelelt Ötvenhárom évet. Ötvennegyedik nyaram Ring az Idő hátán, Nincs irigyem, ellenségem, Legfeljebb a sátán. Sok fogyasztást, nagy… Tovább »

A feledés örvényébe lehullt, Vak ködével takarta be a Múlt, Titkát tagadja néha még az ég is, S emlékét őrzi minden ősi  mégis.   Az ember fennen tagadja, de sejti, Hírét-nevét a lelkek mélye rejti, Ott rejtőzik, mint hitünk meghitt éke, S mint a Jövő utolsó menedéke.... Tovább »

Minden napra egy vihar, Vagy több is talán; Ázottan kucorog a Nyár Felleg-palotán. Roskadoznak az egek, Vad zápor kopog, Villámháborút zúgatnak Ronda viharok. A rövid szünetekben Tűz a Nap heve, Hogy aztán újabb zivatar Dördüljön bele. Minden napra egy vihar, Közben süt a Nap; Gyúlékony személytelenség Könnyen lángra kap. Jótevő a személyes és Résztvevő Jelen;… Tovább »

Mindegyik a legdrágább valahol Valakinek. Mind egy-egy élet értelme: Gyerek. Ellenfelük: A töri és A matek.   Tollát rágván mutatja mind, Mennyire Gyerek: Hol fecseg, Hol kesereg.   Ne féljetek! Sok élet félti Létetek; Hát éljetek; Sok-sok szeretet Van Értetek; Hát érjetek, Éretlenek!  ... Tovább »

Amíg van Szerelem, Szent Öröm És Munka; A halál fekete napja Nem süt a hasunkra. Szerelemhez féltőn Simulnak az évek, Szeretet, tevékenység és Helytállás az Élet. Szerelem és Munka, Mint két puha kelme, S Gyermekeinkben él tovább Az Élet Értelme.... Tovább »

  Furcsa, rossz bolondéria Volt Magyarhonban Thália… Úgy jött Pestre és Budára, Mint barack az almafára. Ahol a szerzők hemzsegnek, Drámaíró kinek? Minek?   Pedig akkor éppen ez volt A néhai Czakó Zsigmond ; Bohém, fájdalmas lázító, De leginkább: drámaíró… Ahol a szerzők hemzsegnek, Drámaíró minek? Kinek?   Apját nyúzta végrehajtó, Őt a komisz, gonosz… Tovább »

  Új tavasz kezdete, Gyönyörű kék ege Házad felett ragyogjon; Virágzó almafád, Gyermeked, unokád Szent örömbe boruljon; Szerencse s tiszta fény Húsvét szent ünnepén Öröm nélkül ne hagyjon!... Tovább »

Régen nem láttuk már nyomát, Azt sem tudtuk, milyen, Nem időzött sok éve már Nálunk a győzelem. Most végre mi ünnepelünk, S az ellenfél dadog, Boldogan köszönjük, Fiúk! És: Hajrá Magyarok! Gólokra éhes ez a nép, Böjtölt is hosszasan, Nálunk a kudarc megszokott, Már “tekintélye” van. Azt meséli folyton nekünk, Hogy csak a pénz siker,… Tovább »

  Tél fagyába meleget, Tűzből, fényből eleget, Mosoly-parton áradást, Lelki fagyra olvadást Adjon Valentin-nap.   Egy napon vagy ötven centin Nem múlhat ám egy Valentin; Hogyha majd Paul helyet Pál int; Lesz a Valentinból: Bálint Nyugati szél röpítette Óceánon túlról ide, Paprika, puliszka, kása, Nem volt háza, se lakása, Nem vágyódott a híg sárba, Beköltözött… Tovább »

Esős tavasz, esős nyár, Ázik a gólyamadár. Nyárelő füle konyul, Hull az eső – egyre hull. Nyirkos, szürke áradat Áztatja az ágakat. Esős tavasz, esős nyár, A csüggedés – vén szamár. Elmúlik török, tatár, Mindig felszárad a sár. Az ördög ugart kapál, Csak epizód a halál. Esős tavasz, esős nyár, Buta végzet kiabál. Tőke hozta… Tovább »