Nincs tragikum, vagy harsány, nyegle pátosz,
Csak nyárutói est,
Nagy változásra rest,
De mégis mennyi meghitt, szép csodát hoz.
Csendes, esős, közös utó-nyarunk
Majd melegíti fázós holnapunk;
Ez lesz talán
Emlék-befőtt a jövő asztalán.
Nincs ünnepi dísz a város felett,
Csak egyszerű és spontán szeretet.
Nem arról szól, hogy egyszer meghalunk,
Csak arról, hogy még életben vagyunk.
Gyémántba faragott percek haladnak,
S a végső titkok homályban maradnak.
A dísz-ünnep csak konzerv-érzelem,
Rágódás rég halott emlékeken.
Névleg örök, mint fátlan hegyorom,
De igazából léha unalom,
A szócséplésben se csont, se velő,
Bár azt képzeli, hogy világ-vevő.
De ünnep minden szent varázsú nap,
Ahol a gyújtózsinór lángra kap,
Ahol szerelem és öröm pörög;
Az Élet sodra arra hömpölyög.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: