Millennium színes csokra;
Egy ország tört –
Szilánkokra…
Se győztes, se vesztes nem ép,
Még ma is sebez a cserép.
Zötyög a vén idő-kerék,
Múlt gyertyája lassan leég.
Vén kárpáti eső csepeg;
Áznak Trianon-cserepek.
Ködbe foszlik mind, ami szép;
Ázik önbizalom-cserép.
Tehetség önzéssé vakul;
Szétszéledni – céltalanul…
Forog, nyikorog a kerék,
Kopog milliónyi cserép.
Csökött kisország-fóbiák…
Sóhajtanak útmenti fák…
Nemzetet bomlaszt a sanda
Globális pénz-propaganda.
Kisország-féltékenységek;
Vigyorgó idegen érdek…
Média pénz után koslat,
Feketét fehérre mosdat.
Megszálló idegen sereg
Tapossa a cserepeket.
Bennünk lakó trianonok
Rossz, vérengző gyomra korog.
Nemzetvesztő politikák
Törnek cserepeket tovább.
Minden cserép külön világ,
De közös – a rabszolgaság.
Bár isten megmutathatja,
Össze csak Ember rakhatja.
Vagy bízni, élni tanulunk,
Vagy cseréphalmaz maradunk.
