Pete László Miklós versei

Még a Hold is fázik, Fehér hó szikrázik, Csillagos ég sötétjében Száz csillag tornázik. Mikulás, Mikulás, Ez a te napod, Minden szép és csodálatos, Hogyha te adod.   Téli szellő szálldos, Minden utca álmos, Frissen hullott hólepeltől Fehérlik a város. Mikulás, Mikulás, Ez a te napod, Csillogó gyermekszemekben Magad láthatod.   Piros a kabátja, Csillagos… Tovább »

Szegény özvegyasszony lánya Ül komoran egymagába’ Nincs pénze a hozományra, Esküvőre, engedélyre, Nem lehet hát soha férje.   Már nem indul, hogy elérje, A helytartót, hogy megkérje, Mondta már a vőlegénye: Ismerd be végre magadnak; A gazdagok sosem adnak. Hideg, szeles téli napon Léptek roppannak a havon, S kopogtatnak az ablakon. Amikor a zsalu tárul,… Tovább »

Profántól profán telik, A Lét: csupa bendő, Profán szemmel költséges a Megszentelt Jövendő. Profán lét törvényeit Profán lélek rejti, A világot véletlen, meg Holt anyag teremti. Futóhomok a profán, Holt fa korhadt ága, Vele jár a hétköznapok Szikkadt sivársága. Profántól profán telik, Elsorvad a Lélek, Önmagát számolja fel a Profánban az Élet.... Tovább »

Vers az Élet, A halál meg: Próza; A sátán csak a holt anyag Póza. Dal, Zene – Az Öröklét vetése; A Ritmus meg Isten szívverése. Álom Tartja a világot Ébren; Az anyaghit – Kujtorog a Létben. Vers az Élet, A halál meg: Próza; A Költészet Isten szent bohóca.  ... Tovább »

Kánikula-asszonyság Lépett a színpadra, Nyár-Színházban ősidőktől Ő a primadonna. Jól sikerült belépő Pogány tűzben égve; Izzad már a primadonna Lelkes közönsége. Egyedi mutatványa Természetjog-védett; Színésznő vetkőzteti a Színpadról – a népet. Kánikula-asszonyság, Tűz-rúzsos a szája, Hőséget lebeg felettünk Tűzvörös szoknyája. Negyven fok meleg tükrében Önmagát szemléli, Fölényét télre, esőre Sohasem cseréli. Tudja, utána az egész… Tovább »

Fogpasztául vigyorogván, Szavazatra apellálván, Mint ezernyi víg bonviván, Komoly urak függnek A fán.   Kell ám a szavazat-özön, A jelölt előre köszön, Jó programmal rukkol elő, Ha ő lesz a képviselő.   Ők most mindenhez értenek, A világ csak velük kerek, Ezer isteni olvasztár, Ezer öltönyvigyorú sztár.   Most mindegyik csak arra gyúr, Hogy ő… Tovább »

Holnap a vekker lustálkodni fog, És Frász-Manó, a reggeli galád, Hoppon marad. Együtt a kis család.   A szombat este: áldott nyugalom, Lehelet szárnyú, meghitt tünemény, Bizonyíték, Hogy mindig van remény.... Tovább »

Nincs tragikum, vagy harsány, nyegle pátosz, Csak nyárutói est, Nagy változásra rest, De mégis mennyi meghitt, szép csodát hoz.   Csendes, esős, közös utó-nyarunk Majd melegíti fázós holnapunk; Ez lesz talán Emlék-befőtt a jövő asztalán.   Nincs ünnepi dísz a város felett, Csak egyszerű és spontán szeretet.   Nem arról szól, hogy egyszer meghalunk, Csak… Tovább »

Holdvilággal búcsúzik a nyár, A Hold mögött Sötét torok, Masírozó csillagsorok Igyekeznek Fényre kelve Odaérni Szeptemberbe. Hogyha a nyár visszatérne, A napsugár égig érne, Az Orion kóborolna, Mindenre több időnk volna.   A csillagok nem engedik. Valaki azt súgta nekik: Közeledik a szeptember, Határidőt tartani kell.   Nyári napnak ősz az ára, Jön hamar a… Tovább »

Hajrá Fiúk! Hajrá Fiúk! Értetek örömtüzek égnek. Hajrá Fiúk! Hajrá Fiúk! Vége a kishitűségnek! Azt dalolja újra a hazai szél, Nem vagyunk rosszabbak senkinél! Mindenkit tisztelünk, De hasra nem esünk. Egész Múltunk, Hagyományunk A szemünkben ragyog, Amíg csak magyar szív dobog: Hajrá Magyarok! Hajrá, hajrá Magyarország, Hajrá Magyarok! Hajrá Fiúk! Hajrá Fiúk! Az Isten éltesse… Tovább »