16. Szonett

Otthonra leltem Öled melegében,

Megállapodtam Kebled halmain,

Házat építek a Szemed fényében,

Letelepítem kóbor vágyaim.

Meleg takaró szerelmünk palástja,

Ágyunk a csókunk, párnánk a hitünk,

Gyönge hangunk a legerősebb bástya,

Szerelemföldbe csodákat vetünk.

A mosolyodba szeretek öltözni,

Fényes sugárban, tisztán, szabadon,

Lelkeddel újra fel-feltöltekezni:

Szép érintés: mily dicső hatalom!

   Mosoly-szemedben ragyogó csillámok:

   Bennünk, s belőlünk születő világok.

1991. július 13.

Tovább a blogra »