A hétköznap: mogorva salabakter.
Stressz-vérebe a lábánál hever,
Rossz könnyeit süket vigyorba fojtja,
És úgy áll, hogy ne lássék minden foltja.
Méltatlan gondok,
Ólmos drágaság,
Egy megfáradt,
Kiégett,
Vén világ;
Üvölt a hulla, hallgat, aki él,
És temetési dalt dúdol a szél
Ha egyszer majd…
Talán …
Valamikor…
Ha egyetlen ember fog élni akkor,
Ha egyszer majd a fontos lesz az érték,
Ha becsület és ember lesz a mérték,
Ha tudnám, hogy adtam egy percet érte:
Akármi lesz is;
Élni is megérte.
Az üzlet, mint rozsdás ördögkerék,
A média: mint kifestett fenék,
S mint mosdatlan fog pállott aromája,
Telepszik a politika a tájra.
Megélhetési
Napi
Stressz-tömeg,
A reménytelenség:
Ványadt öleb,
Üvölt a hulla, hallgat, aki él,
És temetési dalt dúdol a szél
Ha egyszer majd…
Talán …
Valamikor…
Ha egyetlen ember fog élni akkor,
Ha zabola jut minden dőreségre,
És ember lesz az ember egyszer végre,
Ha tudnám, hogy adtam egy percet érte:
Akármi lesz is;
Élni is megérte.