E hazában “A kürtösök szava”
Azóta szól, mióta van haza.
Néhol vidám, de legtöbbször fanyar.
Mert “Mit ér az ember, ha magyar?”
Tudjuk: hogy amint lent, úgy van odafent,
“A világ fölött őrködik a Rend,”
A zászló fent lobog, vagy megfakul.
Tudjuk: továbbra is “a víz az úr”.
Ha nyakunk elvágja mesebeli orsó,
“Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó”,
Tartjuk még a frontot bús öregedéssel,
És: “Az óra lüktet lassú percegéssel”.
Hogyha minden erkölcs lent van a talonban,
Hogyha “Isten sírja reszket a szent honban”,
Hogyha elözönli a szép magyar tájat
Ama “új tatárhad”, ama vad “kufárhad”,
Ha profit gúnyolja a most elveszőket;
“Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára”:
Utas, matróz lehet akármilyen silány,
Tudja még a dolgát most is
A kapitány.
Ma is nyílik a lelkünkben
Sok kerti virág,
És illatárban pompáznak
“Üllői úti fák”,
De csak “magasról nézvést”
Van meg már az ország,
“Werbőczi-utódok
Foldozzák, toldozzák”,
Lelkeket növi be
Külföldi fakéreg,
Tán egyedül csak mi
Tudjuk, mi a lényeg.
Az árulás díja lehet kapitális,
Ahogy eddig alkudtunk, úgy ezután is,
És ha Abda mellett tarkón lőnek érte,
Úgy is tudni fogjuk:
“Akkor is megérte”!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: