Olvad a felhő vajpuha égen,
Tombol a kései nyár;
Perzsel a fülledt, tétova nappal,
Hűsöl a lusta madár.
Álmatagon,
Hallgatagon
Függ az égen a Nap;
Erőre senki se kap.
Forr a melegtől városi utca,
Fullad az ócska kapu,
Szomjasan állnak a hősi akácok,
S szárad az úti lapu.
Nyomasztóan
Szomjasztóan
Áll az idült levegő,
Széjjel szakad a kő.
Ős tunyaságtól rebben a Lélek,
Izzik a megalkuvás,
Langy unalomtól árad a Semmi,
Tűnik a jövő-csapás.
Nyomorogva
Csikorogva
Cammog a régi Halál,
Hátha munkába áll.
Olvad a gyarló, gyári jövendő,
Gólya sután kelepel;
Ám a valódi Hit sose hal meg,
S a Lét sem párolog el…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: