Templom tornyán köd mélázik,
A város alkonyban ázik.
Csikorog a jég,
Minden otthon ősi menedék.
Árok partján fázik a hó,
Jégben szomorkodik a tó,
Didereg a Lét,
Csillag járja az Ég tengerét.
Hideg dönget vályogfalat,
Jégborda sír léptek alatt,
Gomolyog a füst,
Télen a boldogság: színezüst.
Csizmás Tél úr lába kopog,
Vonulnak fagy-hadoszlopok,
Hűl a levegő,
Ijedten pislog a vén Idő.
Valahol,
Valahol
Már cseperedik,
A zsarnok Tél
Szeme elé
Úgysem engedik.
Mint Zeusz Kréta szigetén,
Az álmok puha rejtekén
Nő a Kikelet;
Egyszer majd
Elűzi
A Telet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: