Áldott év végi béke

Ködtakaró fedi már a szemérmes téli világot;
Leltárt tart az Idő, most jön az év vége.

Búsul a kurta decemberi nappal a vég közeledtén;
Elmegy az esztendő sírva a többi után.

Békét hoztak a földre az ünnep napjai újra;
Szép és fürge az est – együtt még a család.

Rosszat hozhat az új esztendő – suttog a felhő;
Pár nap békesség jól jön az év végén.

Csendes a tétova, szürke, ködös kisvárosi este;
Úgy jön az éjszaka is, mint vén látogató.

Szent nyugalom-takaró terül erre a szürke világra;
Áldott békeidő ringat, mint a mesék.

Béke van, és bízzunk, hogy nem ez lesz az utolsó;
Szent nyugodalmat hagy, szépen zárul az év.

Bármilyen esztendőket hozzon utána az élet;
Itt van még a jelen, itt van a szent nyugalom.

Úgy hírlik tán, hogy januártól is lehet élet;
Sok jót nem várok, úgyis jön szaporán.

Szent nyugalom szép bolyhos leple borítja a földet;
Hálásan köszönöm, hogy még szép a világ.

Úgysem adom soha fel, mert helytállás csak az élet;
Hogyha özönlik a rossz, küzdünk, mit tehetünk…

Száll az Idő, tutajunk sodródik előre az árral;
Áldott, szent kikötő, nem feledünk sohasem.