Tavaszi fák sátra alatt

Tavaszi fák sátra alatt

Töpreng az Idő;

A kivágott Történelem

Mindig újra nő.

Régi Teremtésből fakad

Minden, ami él,

Tradíciók meséjéből

Sarjad a levél.

Isten lakik a Tavaszban,

És a Hit vele;

Mindig Tavasz volt az ember

Első ünnepe.

Tavaszi fák sátra alatt

Búsul a halál;

Új világot teremthet egy

Vékony szalmaszál.

A doktrína nem valóság,

Csak rossz kópia,

Önmagának büntetése

Az entrópia.

A Lét még a lét után is

Létre penderül;

Az Élet a világban nem

Lehet egyedül.

Tavaszi fák sátra alatt

A fű újra nő,

Bennünk lakik, vagy nem lakik

Világ és Jövő.

Tovább a blogra »