Huszonnégy éve ünnepeltünk
Egy új, aprócska Életet,
Holtfáradtan és önfeledten
Lebegtem a város felett.
Feltornyosult akkor az Élet
Szép, fodros hullámtaraja;
Megfuttatott, majd apává tett
Egy varázslatos éjszaka.
Már este biztos voltam benne,
Nem alszom át az éjszakát,
Hajnali három után aztán
Megláthattam a kisbabát..
Huszonnégy év telt el azóta,
De látom most is, élesen,
Gyönyörű, erdős hegyoromra
Futott akkor az életem.
Betoppantál hát, kicsi Lányom,
Tündérek földjéről jövet,
Huszonnégy éve egyebet se
Hoztál nekünk, mint örömet.
Huszonnégy éve mutat bennünk
Istennek szent ujja feléd;
Életet ad a kacagásod,
Minden festményed és zenéd.
Légy boldog minden pillanatban,
És tartoznod legyen hová,
Boldogítsd Magad, s a világot,
És élj benne nagyon soká!