Pete László Miklós versei

Templom tornyán köd mélázik, A város alkonyban ázik. Csikorog a jég, Minden otthon ősi menedék.   Árok partján fázik a hó, Jégben szomorkodik a tó, Didereg a Lét, Csillag járja az Ég tengerét.   Hideg dönget vályogfalat, Jégborda sír léptek alatt, Gomolyog a füst, Télen a boldogság: színezüst.   Csizmás Tél úr lába kopog, Vonulnak… Tovább »

Ködtakaró fedi már a szemérmes téli világot; Leltárt tart az Idő, most jön az év vége. Búsul a kurta decemberi nappal a vég közeledtén; Elmegy az esztendő sírva a többi után. Békét hoztak a földre az ünnep napjai újra; Szép és fürge az est – együtt még a család. Rosszat hozhat az új esztendő –… Tovább »

Zsebemben, Lelkemben Úgyis velem vagy mindenütt, Te Drága Kicsi Lélek; A szenvedélyem maradsz, Amíg csak élek. Téged hiányom, Engem hiányod… Minden órámat széttelefonálod, Ez a napi menet, De ezért is csak Szeretni lehet. Jövővel, Hittel Tölt fel Jelenléted; Általad Élek. Életem városában Büszke Dóm; Te Drága Kicsi, Drága Anikóm!      ... Tovább »

Áprilisi fagy csikorog, Kerge fátum gyomra korog. Félcédulás próféta lát Alattomos próféciát. Nyegle dzsihád-felleg nevet Lusta Európa felett. Áprilisi fagy csikorog, A derűs Jövő – nyomorog. Sátán a láncait rázza, Felszökik a Jelen láza. Józan ész mocsárba téved, Régi démon újra éled. Áprilisi fagy csikorog, A hétköznap nem fanyalog. Tavasz üdve, Nyár melege; Lesz még… Tovább »

Ez már a legutolsó stádium.. Éjszaka van, Avagy dehogy! Bakacsin napszak, Cseppet sem sötét, Jó liberális látja a sörét, Legfeljebb az orrába önti be, Nem is fekete, Nehogy valakit megsértsünk vele… Teregetjük a világ Dzsihád-szennyesét, A Hazát óvni: “Gyűlöletbeszéd”, S a vén Európa – Szenilis Vigyorgó idióta…  ... Tovább »

Múltunk odvas törzsét Rágná “modern” termesz; Addig élünk, míg Jelenünk Sivataggá nem lesz. Árnyas lombok alatt Jólesik pihenni, Szeretnénk még a Jövőben Önmagunkra lelni. Bennünk nevel Jövőt Múltunk, a vén gondos, Rajtunk keresztül áramlik Minden, ami fontos. Múltunk odvas törzsét Sunyi szélvész rázza, Bértollnok a kuplerájt is Szűzre magyarázza. Jelen börtönében Megremeg a Lélek, Istent… Tovább »

Új Tavaszban, újult Hitben Szemlél bennünket az Isten. Bizalom, erő visszatér, Haldokló Jövő újra él. A Hajnal hit-zászlót lenget; Pesszimizmus-fagy felenged. Új Tavaszban, újult Hitben; Ne higgyük, hogy Remény nincsen. Gazdag Júdás – szegény Júdás; A csüggedés is árulás. Megbokrosodott a fogat; Pénzcsürhe Jövőt fosztogat. Új Tavaszban, újult Hitben, Ha akarjuk – velünk Isten…  ... Tovább »

Csak vakaródzó anyagviszketeg, Ernyedten tesped az Idők felett… Nem szid, Nem dicsér, Tán nem is köszön; Nem más, mint lompos, egyhangú Közöny. Nem gyűlöl, Nem szeret, És semmit nem akar; Csak időnként a fülembe Hadar. Csöröge-száraz Entrópia-faág; A nélkülem-világ… Csak álmodozó anyag-babona, Létre éledni nem képes soha… Nem tud, Nem szeret, Nem lát, Nem is… Tovább »

Duna-völgyi szent Tavaszban Harsog a virágsereg, Múltnak ágyán elszunnyadnak A kopott évezredek. Kárpátok karéja mögött Kikelet ágya kemény, Hétköznapi mosolyokban Nevelkedik a Remény. Vidám tavasz-lobbanásban Érlelődik a Derű; Egyszer mégiscsak elmúlik Minden, ami keserű. Duna-völgyi szent Tavaszban Sír az Élet hangosan; Csak rajtunk áll, hogy ezúttal Miféle Jövő fogan. Magyar, szlovák, szerb remények Nyílnak bátortalanul,… Tovább »

Tavaszodik, Jó a kedvünk; Gyere, gazdi, játssz velünk! Gyere, gazdi, játssz velünk! Tavasz, játék újjáéled, Szent örömöt nyújt az Élet. A búbánat halál-szobor, Gyere gazdi, ne légy komor! Vár a labda, Vár a pázsit, Az Élet játékot áhít. Tavasz ragyog, Jó a kedvünk; Gyere, gazdi, játssz velünk! Gyere, gazdi, játssz velünk!... Tovább »