Gondűző Tavaszról

Gondűző Tavaszról

Mond mesét a szél,

Tavasztündér valahol a

Régmúltban henyél.

Meghitt Tavasznak szép

Híre mendegél,

A hétköznapi félelem

Napsütést remél.

Szkeptikus egekben

Szürke fellegek,

A nyomasztó előérzet

Felettünk lebeg.

Gondűző Tavaszról

Beszél a Remény,

Visszatérhet a nyugalmas

Hétköznapi fény?

Illan a friss szellő,

Gyűlik a korom,

Támadásba ment át minden

Gonosz hatalom.

Vaskos jövő-démon

Durván lapogat,

Visszasírjuk a mostani

Hétköznapokat.

Gondűző Tavaszról

Beszél az Idő,

Talán mégsem fog mocsárba

Futni a Jövő.

Tavasz a világban,

Csalfa tünemény;

Amíg élünk, sohasem lesz

Halott a Remény.

Tovább a blogra »