Esős szerda volt, sáros és kopár,
Ázott tollal búgott a gerle pár,
Pest szűk utcáin fröcsögött a sár,
Káromkodó kocsis, kopott batár,
Az utcán más nem jár…
Pár lelkes fiatal itt mit akar?
Nem tudja, hogy sok vizet nem zavar?
Mit ér a derű,
Ha minden szükségszerű,
S keserű?
Hát mit akarhat néhány fiatal?
Nem tudják talán, hogy kemény a fal?
Semmit sem ér az ember, ha magyar,
Ha ostoba, ha szeles, fiatal,
Szegény buta magyar…
Pár lelkes fiatal itt mit akar?
Nem tudja, hogy sok vizet nem zavar?
Mit ér a derű,
Ha minden szükségszerű,
S keserű?
És mégis, mégis,
Mertek tenni végre,
Szivárvány csodálkozott a nagy égre,
A fásult felhő kifakadt,
A véres sortűz elmaradt,
S az ég derűs maradt.
Míg magyar földön nő moha,
Ezt el ne feledjük soha,
A helyzet lehet leverő,
Jöhet globális túlerő,
Jöhet sárkány, profitszedő,
Vagy más emberevő;
Míg akad bennünk ész erő,
Néhány mosolynyi szent jövő,
És szabad akarat;
A fásult felhő kifakad,
Az ég derűs marad!