Valamikor egyszer régen,
Talán éppen
Most megy feledésbe…
Valamikor régen,
Itt, Magyarországon,
Még a rügyek sem fakadtak ki az ágon,
S történelmet írt a Költő,
Meg a Népe…
Valamikor régen…
Tán ma is ez kéne…
Áldott az emléke.
Valamikor egyszer régen…
Talán mégsem
Kéne elfeledni.
Valamikor régen
Itt Magyarországon,
Úgy esett le a fekete-sárga járom,
Hogy nem folyt vér,
Sebesültek nem hörögtek,
Sortüzek helyett
Verssorok dübörögtek.
Emlékidéző kedves márciusban
Öregedő szívünk is ifjan dobban.
Március idusa: örök magyar,
Örök magyar, s örökre fiatal.
A múltból, mint az isten, integet,
Talán valódi Jövőt rejteget.
Amikor az országunk lelke tiszta,
Szent márciusnak szelleme tér vissza.
Volt március bennünk ragyog,
Ettől is vagyunk magyarok.
Amíg csak a vers a fegyver,
Ellenség minket meg nem ver.
Világ ujját szopva kérdi,
Európa ma se érti.
Dzsidás tán letaposhatta,
Lényegét fel nem foghatta.
Haynau tán akaszthatott,
Márciust nem gyilkolhatott.
Isten sose magyarázat;
Nagy túlerő – nagy gyalázat.
Egyszer régen, földön-égen
Darabokra tört a szégyen.
A Szabadság fegyvertelen,
Tűnő indulatban terem.
Sose művi, sose sanda,
Sose fáradt propaganda.
Nagy bizalommal születik,
S ott marad, ahol nevelik.
Márciusunk, szabadságunk,
Erős bástyánk, hitünk, várunk.
Sose fogjuk koncnak vetni,
Sose fogjuk elfeledni.
Valamikor régen,
Itt, Magyarországon,
Még a rügyek sem fakadtak ki az ágon,
S történelmet írt a Költő,
Meg a Népe…
Valamikor régen…
Tán ma is ez kéne…
Áldott az emléke.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: