Pete László Miklós versei

Szél támad a messzi Múltból, A Föld – naiv gyászdalt dúdol… Ha út a Jövőbe nincsen, Őrködni kell régi kincsen. Ha az utak csavarodnak, Nagy becse lesz szónak, dalnak. Szél támad a messzi Múltból; Az ördög minden bajt kódol. Az Életet felgöngyölné, Hétköznapot porrá törné. Rossz söpörné a jót félre, Tél tolakszik nyár helyébe. Szél… Tovább »

Vízöntő a kerteken, Csoda készül: Tél-közönyből Tavasz-Reménység terem. Februári pocsolyák, Cammog az Idő tovább, Tétován és Esetlenül Tipródik még a világ. Vigyorog a szürke ég, Siránkozni nem elég, Az édenkert, Vagy a pokol Nagyon-nagyon messze még. Esik eső csendesen, Víz folyik a földeken, Egyszer talán A világ is Jobbra fordul hirtelen…... Tovább »

Február latyakkal köszön, Rezignált esőcsepp-özön. A reménység halványsárga; Extrém vágyak fúlnak sárba. A Lét-hajó furcsa, ódon, Vitorlája félárbocon. Február pityeregve jön, Esőkönnyet gyűjt a bödön. Feketén glédába állhat Portánkon a téli bánat. Nyirkos, feledékeny napok Betonján a eső kopog. Február – Vízöntő odva, Lépeget elgondolkodva. A Jövendő mit rejteget? Új Tavaszt, vagy lelki telet? Pirkadatra?… Tovább »

Ami szilárd volt: laza, Girhes a kor horpasza; Nagyvilágunk? Töredékek halmaza.   Allergiát rejt az ég, Szomorú a messzeség; Emberiség? Összesepert törmelék.   Rossz kultúra csikorog, Piac-robot vigyorog; A jövendő? Rongyokban. Gyomra korog. * Emberélet ritmusát Bamba lárma járja át Lét-folyamba Avantgárd-szennyet bocsát.   Ripacsszín-lila az ég, Egész világ: Törmelék.   Hull média-zagyvalék; Liberális csapadék…. Tovább »