Pete László Miklós versei

Szökőnapon, szökőnapon…

Szökőnapon,
Szökőnapon…
A világ: túlzsúfolt vadon.

Dogma Szellemet üt agyon,
A Hagyomány – szégyenpadon.

Borongós szürke alapon,
Szökőnapon,
Szökőnapon…

Az ég: hamuszürke flakon,
Bánat ül – fellegkalapon.

Szökőnapon,
Szökőnapon…
Tél mereng elmúlt fagyokon.

Nap kucorog égi bakon,
Benéz a földi ablakon.

Szürke árnyék a falakon,
Múlik a Tél –
Hallgatagon…

Szökőnapon,
Szökőnapon…
Múlt kérődzik tél-romokon.

Télutó fáj minden tagon,
Szökőnapon,
Szökőnapon…

Jövő áll vékony oszlopon
Szökőnapon,
Szökőnapon…

Számot vetünk a partokon,
Hallgatagon,
Hallgatagon…

Szökőnapon,
Szökőnapon…

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!